Ejj, azok a régi szép idők

Na végre valami!

Végre megcsináltam életem első wacom-színezett képregényét. Ez még jó darabig váratott volna magára, ha nincs egyetemi felvételi. Egy dolog, hogy ez oda nem lesz elég, de akkor is ez az eddigi legjobb képregényem, bár távol áll a stílusomtól.
Várom a hozzászólásokat dögivel.

Itt a tavasz, itt van újra, bár senkit nem érdekel

Nem nagyképűség ez?

Az a pár ember, aki idetéved, mindig megkérdi, hogy hogy rajzolom a cuccaimat. Most leírom egy képkockára lebontva, de nem mondom el többet.

1. Először megrajzolom kézzel, copic-filccel. Bármennyire egyszerűnek vagy gagyinak tűnnek ezek a rajzok, kénytelen vagyok ceruzavázlatot készíteni, mert anélkül nem megy.
2. Miután beszkenneltem, fotosoppal adok neki némi színt.
3. Aztán a háttérnek is. Ezzel kész is.
   
4. Ebben a negyedik verzióban még nincs egy képregényem sem, mert wacommal (lásd lentebb) dolgozni még nem nagyon tudok, de talán majd megpróbálok összehozni egy ilyet is (sőt). De egyelőre nem.
   

Zene

Felraktam ide oldalra A hoppon maradt Tibi zenéjét a kávéházi jelenetekből. Nem nagy durranás egyik sem, változatosságot kereseni is kár benne, mivel csak aláfestő zenének használtam. Hallgassátok.

Csak Gabinak, csak most!

Tessék, Gabi. Ha már voltam olyan aranyos, hogy megcsináltam, értékelhetnéd egy hozzászólás formájában. Amúgy meg boldog karácsonyt mindenkinek, aki idetéved.

Továbbra is Wacom

A második.